Élelmiszeripari hordó: mikor biztonságos használt tárolóedényt választani?

A használt hordó ára töredéke az újnak, és a legtöbb feladatra tökéletesen megfelel. Élelmiszerhez azonban – savanyúság, káposzta, must, méz, takarmány – érdemes tudni, mit érdemes megkérdezni, mielőtt vásárol.

A rövid válasz: nem az anyag dönt, hanem az, hogy mi volt benne korábban.

1. A korábbi töltet a legfontosabb

A HDPE műanyag mikroszkopikus pórusai megköthetnek illat- és ízanyagokat, agresszív vegyszer esetén pedig magát a szennyeződést is. Ezért a kiindulási kérdés mindig ugyanaz: mi volt benne?

Jó kiindulás – élelmiszeripari alapanyagot tárolt hordó:

• glükóz- és fruktózszirup,
• gyümölcslé-koncentrátum,
• ecet, sóoldat,
• étolaj, növényi zsiradék,
• élelmiszeripari adalékanyagok.

Élelmiszerhez nem alkalmas, bármilyen alapos is a mosás:

• növényvédőszer, gyomirtó,
• oldószer, festék, hígító,
• motorolaj, kenőanyag, fáradt olaj,
• tisztító- és fertőtlenítőszer-koncentrátum,
• ismeretlen előéletű hordó.

Az utolsó pont a legfontosabb. Ha az eladó nem tudja megmondani, mi volt benne, az élelmiszeripari felhasználás szempontjából ugyanaz, mintha veszélyes anyag lett volna.

2. Mit jelentenek a jelölések?

A hordó alján vagy oldalán több jelölés is található:

• A pohár-és-villa piktogram azt jelzi, hogy az edény anyaga élelmiszerrel érintkezésre alkalmasnak készült. Ez a gyártáskori állapotra vonatkozik, nem a mostanira.
• HDPE vagy „2”-es újrahasznosítási jel – nagy sűrűségű polietilén, a leggyakoribb és élelmiszerbarát alapanyag.
• UN-jelölés (például UN 1H2/Y1.5/150) – veszélyes áru szállítására minősített csomagolás. Ez szilárdsági és zárási minősítés, nem élelmiszeripari alkalmasság. Sőt: UN-minősített hordó gyakran éppen azért kapta a jelölést, mert vegyi anyagot szállítottak benne.

Vagyis az UN-jelölés önmagában se nem jó, se nem rossz jel – a töltet a döntő.

3. Mosott vagy mosatlan?

A mosott hordót ipari mosóberendezésben, forró vízzel és tisztítószerrel takarítják ki. Ez élelmiszeripari alapanyag után elegendő. Otthon érdemes még egyszer átöblíteni:

1. meleg vizes, mosogatószeres áztatás, alapos súrolás,
2. bő vizes öblítés, amíg habmentes lesz,
3. szódabikarbónás vagy ecetes öblítés a maradék szagra,
4. teljes száradás, lehetőleg napon.

Ha a szag egy hét szellőztetés után is érezhető, a hordót ne használja élelmiszerhez.

4. Levehető tető vagy zárt kivitel?

Élelmiszeripari célra szinte mindig a levehető tetejű, bajonettzáras hordó a jó választás: teljesen kinyitható, ezért belülről ellenőrizhető és tisztítható, a betöltés-kivétel pedig egyszerű. A szűk nyílású, kupakos hordó folyadékhoz és szállításhoz készült; savanyú káposztát nem fog tudni benne kezelni.

5. Fém vagy műanyag?

A fém hordó élelmiszeripari felhasználásnál akkor jön szóba, ha belső bevonata (lakkozása) ép. Sérült bevonatnál a sav kikezdi a fémet, ami elszínezi és fémes ízűvé teszi a tartalmat. Bor, must, savanyúság esetén ezért a bevonat állapotát mindig nézze meg – vagy válasszon műanyagot.

Ahol a fém hordó előnyt élvez: mechanikai terhelés, magasabb hőmérséklet, szabadtéri tárolás, tűzveszélyes anyag.

6. Amit soha ne csináljon

• Ne tároljon ivóvizet emberi fogyasztásra használt hordóban, hacsak nem kifejezetten ivóvíztárolásra minősített, új edényről van szó.
• Ne vágjon fel és ne hegesszen olyan fém hordót, amelyben gyúlékony anyag volt – a maradék gőz robbanásveszélyes.
• Ne bízzon a szemrevételezésben: a legveszélyesebb maradékok szagtalanok és színtelenek.

Összefoglalva

Kérdezzen rá a korábbi töltetre, válasszon mosott, élelmiszeripari előéletű hordót, lehetőleg levehető tetejűt, és mosson át még egyszer otthon. Az ismeretlen előéletű, olcsó hordó élelmiszerhez nem alku kérdése.

Készletünkben az élelmiszeripari előéletű, mosott hordókat külön jelöljük. Ha nem biztos benne, hogy az adott tétel megfelel a tervezett felhasználásra, hívjon minket – meg tudjuk mondani, mi volt benne.